A katarzis

Tehát harmadik gyermekemmel az otthonszülés mellett döntöttem. Annak ellenére, hogy Zalában lakunk a bába vállalta, hogy lejön hozzánk. A legközelebbi kórház 20 percre van autóval. A legnagyobb különbség a bába és az orvosok, védőnők között, hogy amikor a bábával találkoztam szülés előtt, akkor mindig olyan volt, mintha kisütött volna a nap, csupa pozitivitás: miért is lenne probléma a világ legtermészetesebb dolga, a szülés folyamán. Amikor az orvossal vagy védőnővel találkoztam, ők csak a problémákra tudtak gondolni, és csak az aggodalmaskodást kaptam. Azt gondolom, hogy bármibe is fog az ember nem mindegy, hogy milyen a hozzáállása. Amikor a nők a terhesgondozás alatt csak negatív dolgokat kapnak és csak a problémákra hívják fel a figyelmüket, akkor hogy várhatjuk, hogy problémamentes legyen a szülésük. Summa summarum életem egyik legspirituálisabb élményében volt részem. A szülés olyan volt, mint egy lassan csordogáló oratórium. A jelenben és időtlenségben levés az összes résztvevőre átragadt - merthogy velem együtt kilencen voltunk jelen: két lányom, két nagymama, apuka, bába és két bábatanonc - és még napok múlva és érezhető volt. Állva szültem meg majdnem 5 kg-os fiamat, mindenféle repedés és sérülés nélkül. A szülés után semmilyen fáradtságot nem éreztem, remekül voltam, annál is inkább mert egy pillanatra sem kellett megválnom újszülött gyermekemtől, senki nem vitte el ilyen olyan vizsgálatokra. És 15 percesen úgy szopikázott mintha mindig is ezt csinálta volna.

A második

A második gyermekemet egy vidéki kórházban hoztam világra. Bár úgy tűnt, hogy az orvos megérti, hogy természetes szülést szeretnék, sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Csak később jöttem rá, hogy maga az orvos indította be tulajdonképpen a szülést, mert éppen ügyeletes volt. De nekem erről nem szólt semmit. A 38. héten úgy megvizsgált, amit nem neveznék vizsgálatnak, sokkal inkább méhszájtágítást hajtott végre, ami meglehetősen fájt is. Mire hazaértem már csorgott is a magzatvíz, fájás egy szál se. Sajnos akkor még nem tudtam, hogy ebben az esetben nem kell rögtön a kórházba szaladni, mert lehet, hogy csak pár nap múlva indul be a szülés. Csak meg kell próbálni minél sterilebben tartani magát az embernek, a fertőzésveszély miatt. Szóval bementünk. Az orvos várt két órát, de mivel fájások nem voltak beindította a szülést infúzióval, ahogy később megtudtam ez az orvosi protokoll magzatvízcsorgás esetén. Az infúzió miatt nagyon nehéz volt mozogni, ráadásul a fájások sokkal erősebbek voltak, mint természetes szülésnél, a burokrepesztés után pedig elviselhetetlen volt. Szó szerint kapartam a falat. Állítólag infúzióval akár 2 óra alatt is meg lehet szülni, nekem infúzió ide, vagy oda 6 óra kellett a szülésig. Szóval ezek után úgy döntöttem, hogy többet nem szülök kórházban! És az én esetem még nem is volt olyan borzasztó, azokhoz képest amiket hall az ember.

Miért otthonszülés?

Az első két gyermekem kórházban született. Az első Budapesten. Az orvos nagyjából megértette, hogy természetesen szeretném világra hozni gyermekemet, mindenféle beavatkozás nélkül. Eltekintett a gátmetszéstől is. De azért azt nem bírta ki, hogy a tolófájásoknál amikor kicsit nehezen indult el a gyermek, rátenyereljen a hasamra. A baba ugyan elindult, de a drasztikus beavatkozástól eltörött a farokcsontom, ami a szülés után még hónapokig fájt. Egyébként szemmel láthatólag téblábolt a szülés alatt, mert más dolga nem akadt, annyira simán és - első szüléshez képest - gyorsan is mentek a dolgok. Az első fájástól mintegy 5 és fél óra telt el amíg kislányomat a kezemben tarthattam.