A katarzis

Tehát harmadik gyermekemmel az otthonszülés mellett döntöttem. Annak ellenére, hogy Zalában lakunk a bába vállalta, hogy lejön hozzánk. A legközelebbi kórház 20 percre van autóval. A legnagyobb különbség a bába és az orvosok, védőnők között, hogy amikor a bábával találkoztam szülés előtt, akkor mindig olyan volt, mintha kisütött volna a nap, csupa pozitivitás: miért is lenne probléma a világ legtermészetesebb dolga, a szülés folyamán. Amikor az orvossal vagy védőnővel találkoztam, ők csak a problémákra tudtak gondolni, és csak az aggodalmaskodást kaptam. Azt gondolom, hogy bármibe is fog az ember nem mindegy, hogy milyen a hozzáállása. Amikor a nők a terhesgondozás alatt csak negatív dolgokat kapnak és csak a problémákra hívják fel a figyelmüket, akkor hogy várhatjuk, hogy problémamentes legyen a szülésük. Summa summarum életem egyik legspirituálisabb élményében volt részem. A szülés olyan volt, mint egy lassan csordogáló oratórium. A jelenben és időtlenségben levés az összes résztvevőre átragadt - merthogy velem együtt kilencen voltunk jelen: két lányom, két nagymama, apuka, bába és két bábatanonc - és még napok múlva és érezhető volt. Állva szültem meg majdnem 5 kg-os fiamat, mindenféle repedés és sérülés nélkül. A szülés után semmilyen fáradtságot nem éreztem, remekül voltam, annál is inkább mert egy pillanatra sem kellett megválnom újszülött gyermekemtől, senki nem vitte el ilyen olyan vizsgálatokra. És 15 percesen úgy szopikázott mintha mindig is ezt csinálta volna.