Kenéz születése

SZÜLÉSEM TÖRTÉNETE

Hajnali 4 óra. Mintha fájások lennének? Csak nem? Indul? Igen ez biztos az lesz.

Szólok a páromnak, aki 2 órával ezelőtt feküdt le. A fejére húzza a takarót és csak annyit mond: Istenem. Nem is zavarom, hagy pihenjen még egy kicsit a nagy esemény előtt.

Fél 5 után hívom a bábát, hogy már majd egy órája fájásaim vannak. Kicsit megdorgál, hogy hamarabb is szólhattam volna, hiszen Budapestről kell, hogy ideérjenek Zala megyébe, ami minimum 3 óra utazást jelent.

Igyekszem ellenőrizni, hogy minden előkészületet megtettem-e, elő vannak-e készítve a takarók, plédek, nejlon, dekubitusz lepedők stb. Megmosakszom, bár egyre többször kell, hogy megálljak és megkapaszkodjak valamiben, amikor jönnek a kontrakciók. Meggyújtom a gyertyákat és bekapcsolom azt a zenét, amit már jó előre odakészítettem, és a pocakomban is sokat hallott már a baba.

Megpróbálok lefeküdni, de a fájások így elviselhetetlenek. Letérdelek az ágy mellé, na így sokkal jobb. Két fájás között az ágyra dőlök pihenni, fájáskor pedig felegyenesedek, mert így sokkal kevésbé fáj. Igen, mérhetetlenül boldog vagyok, nemsokára megláthatom, foghatom őt, akire 9 kemény hónapot vártam. Átköltözök egy szék mellé, a földre térdelek, párnát rakok a székre, és arra dőlök két fájás között pihenésképpen. Fájáskor felegyenesedek, kifújom a levegőt hangosan, mintha énekelnék, így nem fáj annyira, s ellazul a torok, a száj és a méhszáj is. Az idő teljesen megszűnt. A „most” van csak. Úszom a fájásokkal. Valahol nagyon mélyen vagyok önmagamban. Belül vagyok, de mintha teljesen kiterjednék, mintha belül is végtelen lennék. Mintha egy nagy csarnokban érezném magam és a saját hangomat hallom visszhangozni: Gyere baba, gyere! És érzem, hogy érti, és jön, és tudja, hogy most mind azon dolgozunk, hogy ő megszülethessen, és ezek valójában nem is fájások, csak kontrakciók, hogy ő kibújhasson. A testem dolgozik, mintha egy hurrikán haladna végig a testemen, de a hurrikán belsejében csönd van és nyugalom, és ebben a csöndben Ő (a baba) és Én csak várunk. Arra várunk, hogy kinyíljon egy kapu, és Ő elindulhasson kifelé, erre a világra.

Balázs leteríti a nejlonokat, hogy semmit se koszoljunk össze, és fájásokkor reikizi a derekam, ami igen jól esik. A fájások egyre erősebbek. Huh, hála Isten, megjött a bába két segítőjével. Köszönni már nem tudok nekik, de ezt senki nem várja el tőlem. Halványan érzékelem a külvilágot. Két nagyobbik lányom azt hiszem felkeltek már, és a nagymamák megpróbálják őket távol tartani, de ez lehetetlen. Amikor beengedik őket is a szobába, teljesen megnyugszanak, és minden folyik tovább. Nem zavarnak, ők is hagynak vajúdni, pedig csak 4 ill. 2,5 évesek, érzik, hogy most anyát békén kell hagyni. A bábatanoncok átveszik a reikizést, mindig megkérdezik halkan, hogy ne zavarjanak, mit szeretnék, csinálhatják-e ők a reikizést, kérek-e muskotályzsálya borogatást, mindenre bólintok. A muskotályzsálya borogatás fantasztikus, jó pár kontrakciót sikerül átpihennem, mert megszűnnek fájni a fájások! Gyuri, az egyik bábatanonc javasolja, hogy esetleg válthatnék pozíciót, igaza van, mert a térdelésben egy kissé elgémberedtek a lábaim. Felállok és érzem, hogy így jobban el tudom lazítani a lábaimat. Megkapaszkodok egy székben.

Hoppá, lehet, hogy ezek már tolófájások? Érzem, hogy nyomni kell, de még egyáltalán nem erősen. A kontrakciók ritkábbak lesznek. Egyelőre csak a bélsár távozik, de ebből senki sem csinál problémát, fel lehet azt fogni papírtörlővel. Egyszer csak nyomást érzek, mintha egy lufi pukkanna ki, s özönvízszerűen távozik a magzatvíz. Nanduék feltörölgetik a nejlonról. Nincs semmi gond. Nem teljesen tiszta, kicsit zöldes, de egyáltalán nem vészes, mondja Nandu. Na most már nincs sok hátra. Egyre erősebben kell nyomjak. Egyszer csak érzem a baba fejét. Talán most került a szülő csatornába? Egy-két nyomás, s Nandu mondja, hogy látszódik a feje búbja, odanyúlok, érzem a fejecskéjét. Nandu közben folyamatosan méri a baba szívhangját, minden tökéletes. Várom a következő kontrakciót, hogy nyomjak. Borzasztóan ég a gátam, jön a kontrakció, nyomok, szépen lassan, nem kell visszafogni magam, itthon vagyok, felszakad belőlem, valami igen mélyről jövő ordítás, zihálás, jól esik, hogy nem kell foglalkozni vele, hogy mit szólnak mások. Jön a baba feje, de még nincs kint, várok a következő kontrakcióra, nyomok, ordítok, ahogy jól esik, még egy kontrakció, nyomás, ordítás, kint van a feje, várunk, következő kontrakció és kint van teljesen. Hát megszületett.

Kapok egy kipárnázott széket. Leülök, s kérem a babát a mellkasomra, akinek egy hangja sincsen. Szemmel láthatólag jól érzi magát, gyönyörű rózsaszín a bőre, és amikor a mellkasomra veszem, akkor meg minden igazán rendben van. Érzem, hogy jó nehéz, de akkor még nem gondoltuk, hogy 4,60 kg! 15 perc múlva, már édesen, cuppogva szopikázik, valahogy odakúszott a cicimhez, s valami ösztönös erővel rácuppant. Egy kis idő múlva úgy gondoltuk, hogy jobb lesz az ágyra telepedni a méhlepény megszüléséhez, félig ülő pozícióban, hogy a baba is tudjon közben szopikázni. Kb. fél óra múlva egy kis segítséggel kijött a méhlepény is, mivel szoptattam, automatikusan elkezdődött a méh összehúzódása, és mindenféle gyorsító nélkül tudott megszületni. Nanduék egy nejlonzacskóba rakták, és odatették mellém, hogy ne kelljen még elvágni a köldökzsinórt. Babu csak szopikázott, Nanduék könyveltek, meg pihiztek egy kicsit. Anyósom igazi falusi ünnepi ebéddel várta őket. Közben én is kértem egy szendvicset, majd a WC-re is könnyedén kilibegtem. Katéterről szó sem esett! Mivel szülés közben végig ittam, ezért a pisilés semmilyen gonddal sem járt. Visszafeküdtem az ágyba, és folytattuk a szopikázást kis pihenőkkel. Kb. két óra múlva úgy gondoltuk, hogy ideje a köldökzsinórt elvágni. Gyuri egy pamut cipőfűzővel gondosan elkötötte az élő hús felett az elhalt résznél, Balázs, a férjem pedig elnyisszantotta. Nanduék elkezdtek szedelőzködni, még néhány jó tanácsot adtak a szoptatással kapcsolatban, és elindultak vissza Pestre. Mivel babu bélműködése erőteljesen beindult ezért tanácsosnak láttuk felöltöztetni, fürdetésről szó sem esett, a magzatmáz remek védőanyag a kisbabák számára az első napokban, és úgy tudom a fürdetés elég erőteljes beavatkozás a baba aurájába Ezért én csak a 10. nap fürdettem meg, addig mandulaolajjal kentem át a bőrét, meg rózsaolajos desztillált vízzel mostam át, ahol szükséges volt. Így gyönyörű rózsás maradt a bőre. S az első fürdetéskor sem volt semmilyen sírás, hanem kifejezetten élvezte a lubickolást. Akkor sem kellett elválnom tőle, amikor a bába megvizsgálta, hiszen remekül elfértünk a nagy franciaágyon...